Stedman orvosi szótára az érzelmeket „érzésekként” határozza meg. A definició szerint “az érzelem egy erős érzés hatására fellépő mentális állapot, vagy egy meghatározott tárgy felé irányuló erős késztetés vagy nyugtalanság.” Az érzelmek olyan érzések, amelyeket nehéz felmérni, de az érzelmek befolyásolhatják a viselkedést, valamint mérhető fiziológiai változásokat idézhetnek elő. Például egy stresszes helyzet kiválthatja a szimpatikus idegrendszer által kezdeményezett “üss vagy fuss” reakciót. Ez normális és elengedhetetlen válasz a túléléshez. A válasz stimulálja a harc vagy menekülés reakciójához szükséges szerveket, és gátolja azokat, amelyekre nincs szükség. Az anyagcsere sebessége fokozódik, és megnövekszik a test általános izgalma, ami szomatikus választ eredményez.
Pszichoszomatikus
Előfordult már, hogy stresszes helyzetben találta magát, például elakadt egy nagy forgalomban, miközben megpróbált időben odaérni egy találkozóra, vagy elérni a repülőgépét a reptéren? A járat késésének vagy lemaradásának lehetősége a stressz riasztási szakaszát idézheti elő. A szorongás szintje olyan szintre emelkedhet, amely mérhető hatást gyakorol a szervezetre, mint például fokozott izzadás és légzés, megnövekedett pulzusszám, vérnyomás stb. El tudjuk képzelni, mi történhet végül, ha a stressznek ez a riasztási szakasza egyre súlyosabb vagy elhúzódóbb lesz. Ez egy példa a pszichoszomatikus reakcióra, amelyben az érzelem olyan események láncolatát indítja el, amelyek befolyásolják a fiziológiát, és az érzelem az egész testben érezhetővé válik.
Szomatopszichés
Másrészt a fizikai állapotok befolyásolhatják az érzelmeket, amit szomatopszichés reakciónak neveznek. A hosszan tartó vitaminhiány fő tünetei közé tartoznak a pszichés zavarok. A nehézfém-toxicitás gyermekeknél mentális változásokkal és hiperaktivitással jár. Az olyan betegségek, mint a Parkinson-kór, a sclerosis multiplex, a menopauza, a PMS endokrin rendellenességei stb., csak néhány az érzelmi zavarok nem pszichológiai okai közül. A testi zavarokkal küzdő betegeknél gyakran érzelmi állapotot diagnosztizálnak, mivel a mögöttes problémáikat nem ismerik fel. Sok olyan személynek írtak fel hangulatjavítót vagy antidepresszánst, akik valójában hypothyreosisban vagy akár vérszegénységben szenvedtek. Nagyon sok kutatás foglalkozott az érzelmek és az egészségi állapot közötti kapcsolat felismerésével. A legismertebb terület a pszichoneuroimmunológia vagy a PNI, amely az érzelmek és az immunrendszer kapcsolatát kutatja. Az érzelmek azonban a test számos más szövetére, szervére és rendszerére is hatással lehetnek. A betegséghez hasonló érzelmek lépcsőfokokhoz hasonló szakaszokban alakulhatnak ki. Például egy személynél általában nem spontán módon alakul ki rendellenes egészségi állapot, hanem egyik lépésről a másikra halad. Példaként használva a cukorbetegséget, kialakulásának első lépése a hipoglikémiával, a Next dys-inzulinizmussal és végül az inzulinrezisztenciával, végül pedig a cukorbetegséggel jár. A rendellenes érzelmek ugyanilyen módon alakulhatnak ki. Például az ijedtség megfelelő válasz egy ijesztő körülményre. Az ijedtség azonban intellektualizálható, és krónikus félelemmé, végül fóbiává alakulhat, mint például a víztől, kutyáktól, macskáktól stb. való irreális félelem. Ha az érzelemre adott kémiai reakció elhúzódik, és az egyensúlyhiány szélsőségessé válik, akkor az érzelem kórossá válhat. mint például akrofóbia, agorafóbia, rögeszmés-kényszeres rendellenesség, szorongásos neurózis stb.
Metabolikus típusok és érzelmek
Mint tudják, a betegségeket szimpatikus és paraszimpatikus csoportokba soroljuk. Általánosságban elmondható, hogy az érzelmeket anyagcsere-típusok szerint is csoportosíthatjuk. A gyors és lassú metabolikus típusok nagyon hasonlóak ahhoz, amit A és B típusú személyiségként leírtak. Például a depresszió gyakrabban észlelhető a lassú anyagcsere-sebességű egyéneknél, míg a szorongás gyakoribb a gyors metabolikus típusoknál. Mindegyik anyagcsere-típusnak sajátos biokémiai folyamatai és mintázatai vannak, amelyek érzékenyek ezekre az érzelmekre. A harag egy másik érzelem, amelyet úgymond a pillanat hevében tapasztalnak meg. A harag elfojtva és hosszantartóan ellenségességgé, haraggá és frusztrációvá fejlődhet.
HTMA-minták és érzelmek
A HTMA-minták (hajszövet ásványianyag elemzés minták) nemcsak az egyén neuroendokrin dominanciáját tükrözik, hanem nyomokat is felfedhetnek a mögöttes érzelmi felépítésükről. A stressz befolyásolja a neuroendokrin választ vagy a dominanciát. Ez a válasz azután tükröződhet a neuroendokrin kontroll alatt álló ásványi mintázatban. A stressz, akár fizikai, akár érzelmi hatással van az emberekre, különböző módon. Két azonos típusú stressz alatt álló ember teljesen eltérő testi tüneteket mutathat. Az egyik elveszítheti az étvágyát, a másiknak megnövekszik az étvágya. Az egyik fogyhat, míg a másik hízhat. A családon belüli stressz tükröződhet a gyerekek reakciójában, az egyik gyerek visszahúzódó, a másik cselekvő, vagy akár bőrgyógyászati betegség alakul ki. Előfordulhat, hogy az egyik személy ízületi gyulladása fellángol, a másiknak pedig olyan ízületi gyulladása lehet, amely stressz hatására javul. Ez a szimpatikus és paraszimpatikus dominancián alapuló végszervi válasznak köszönhető. Amikor az elme észleli a stresszt, a jel a kéregbe kerül, ahol a stressz kognitív felismerése történik. A jel eljut a limbikus rendszerhez, amely érzelmi reakciót vált ki. Ezek a jelek azután integrálódnak, és ha fenyegetésként érzékelik, a hipotalamusz szimpatikus vagy paraszimpatikus választ vált ki, amely magában foglalja a thoracolumbalis régiót vagy a craniosacralis zsinór régiót, ezáltal kiváltja az idegi ágak által beidegzett végszervi választ.
Szimpatikus végszervi válasz
A harag normális válasz lehet bizonyos körülmények között. Az elfojtott harag azonban a szimpatikus érzelmek közé sorolható. A gyors metabolikus típusoknál a szimpatikus neuro-endokrin ágak a dominánsak, ami a szív- és érrendszerre hat. Minden olyan érzelem, amely tovább stimulálja a szimpatikus ágat, fokozza a szív- és érrendszeri választ. Ez az oka annak, hogy a szorongás és az elfojtott harag összefügg a szív- és érrendszeri betegségekkel. Amint azt valószínűleg sejteni lehet, a düh mellékvese-választ vált ki, ami viszont növeli a nátrium- és kálium-visszatartást, ami a gyors metabolikus HTMA-mintázatokban a magas vérnyomáshoz kapcsolódik. Természetesen más ásványi anyagok és endokrin anyagok is ennek megfelelően érintettek, amelyek szintén hozzájárulhatnak a magas vérnyomáshoz, ízületi gyulladáshoz és más egészségügyi állapotokhoz. A hosszan tartó, elfojtott harag ellenségeskedéshez vezet.
Paraszimpatikus végszervi válasz
Amikor a neuroendokrin rendszer paraszimpatikus ága a domináns, a stressz általában tovább csökkenti az anyagcsere sebességét. A paraszimpatikus váladékozás a gyomrot, a vékonybeleket, a máj hasnyálmirigyét stb. érinti. A stressz fáradtsághoz, depresszióhoz, székrekedéshez, rossz emésztéshez stb. vezethet. A mellékvese- és pajzsmirigy-elégtelenség általában olyan személyeknél fordul elő, akiknél lassú az anyagcsere ásványianyag-mintázata és más betegségek, például osteoarthritis és ízületi merevség is kialakulhat krónikus stressz állapotok esetén.
Az immunrendszer és az érzelmek kapcsolata lenyűgöző és összetett téma, amely jelentős figyelmet kapott kutatók és tudósok körében. Bár a kapcsolat nem teljesen tisztázott, vannak olyan bizonyítékok, amelyek arra utalnak, hogy az érzelmek befolyásolhatják az immunrendszer működését, és fordítva. Íme néhány kulcsfontosságú szempont, amelyet figyelembe kell venni ebben a kérdésben:
Kétirányú kommunikáció:
Az immunrendszer és az agy kétirányú kommunikációt folytat különböző utakon, beleértve a neurális, hormonális és immunológiai utakat. Ez a kommunikáció lehetővé teszi az immunrendszer számára, hogy reagáljon az érzelmi és pszichológiai ingerekre, és ezáltal befolyásolja az érzelmi állapotokat.
Stressz és immunválasz:
Köztudott, hogy a stressz közvetlen hatással van az immunrendszerre. A krónikus stressz stresszhormonok, például kortizol felszabadulásához vezethet, amelyek túlzott mennyiségben elnyomhatják az immunrendszer működését. Ez fogékonyabbá teheti az egyéneket a gyulladásokra és a hangulati zavarokra. Bizonyítékok állnak rendelkezésre, amelyek arra utalnak, hogy az autoimmun betegségekben gyakran előforduló krónikus gyulladás hozzájárulhat olyan hangulati rendellenességek kialakulásához, mint a depresszió és a szorongás. Ezzel szemben a krónikus negatív érzelmek megtapasztalása hozzájárulhat a szervezet fokozott gyulladásához.
Biokémiai egyensúlyhiány:
A neurotranszmitterek, amelyek az agyban jeleket továbbító vegyi anyagok, jelentős szerepet játszanak a hangulat szabályozásában. A neurotranszmitterek, például a szerotonin, a dopamin vagy a noradrenalin egyensúlyhiánya hozzájárulhat hangulati zavarokhoz, még akkor is, ha nincs nyilvánvaló külső ok.
Bél-agy tengely:
Új kutatások azt sugallják, hogy szoros kapcsolat van a bél és az agy között. A bél mikrobióma befolyásolhatja az agy működését és a mentális jólétet. A bélrendszeri egészségi zavarok hozzájárulhatnak a hangulati zavarokhoz.
Trauma és korai tapasztalatok:
A múltbeli traumás élmények, különösen a gyermekkorban, hosszan tartó hatással lehetnek a mentális egészségre. Ezek a hatások depresszióként vagy szorongásként nyilvánulhatnak meg még akkor is, ha a múltbeli traumával való kapcsolatot nem ismerik fel tudatosan.
Pszichológiai tényezők:
A tudatalatti pszichológiai folyamatok vagy a megoldatlan érzelmi konfliktusok hozzájárulhatnak megmagyarázhatatlan hangulati zavarokhoz.
Neuroplaszticitás:
Az agy azon képessége, hogy az élet során alkalmazkodni tudjon és változzon, néha rosszul alkalmazkodó mintákhoz vezethet. Idővel ezek a minták hozzájárulhatnak hangulati zavarokhoz.
Szerző: Dr. David L. Watts