Az Átlátszó blog nemrég írt arról, hogy egy budapesti édesapa bevizsgáltatta a csapvizük ólomtartalmát a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) ingyenes programjában. A csapnyitáskor 64 mikrogramm/liter értéket mértek, ami a megengedett határérték több mint hatszorosa.
Az édesapa Budapest belvárosában, egy V. kerületi társasházban él a családjával. A férfi, miután tudomást szerzett arról, hogy ólomcsövek futnak a lakásában, jelentkezett a Nemzeti Népegészségügyi Központ (az ÁNTSZ utódja) programjába, ahol ingyenesen bevizsgáltathatta a csapvizük ólomtartalmát. Tavaly májusig a Nemzeti Népegészségügyi Központ 2700 csapvízmintát vizsgált meg a programban, és ezek egyötödénél állapítottak meg határérték feletti ólomtartalmat. Készült egy térkép is, ami az épületek kora alapján a csapvíz ólomtartalmának kockázatát mutatja. Az édesapa is leadta a csapvízmintát az NNK-nál, három hónap múlva pedig megérkezett az eredmény, ami igencsak ledöbbentette.
A csapnyitáskor 64 mikrogramm/liter értéket mértek, egy perc folyatás után pedig 21 mikrogramm/litert. A csapnyitáskor mért ólom szintje több mint hatszorosa a megengedett 10 mikrogramm/liter határértéknek.
A gyerekek sokkal érzékenyebbek az ivóvízben előforduló ólomra, ezért az apa megvizsgáltatta a fiai vérét is. Az ANTSZ ingyenes mérést biztosít, de ez végül mégis egy költségtérítéses magánlaborban fejeződött be, mert az ANTSZ laborgépe beláthatatlan időre üzemképtelenné vált. A vizsgálat a gyerekek vérében 3 mikrogramm/deciliteres ólomszintet mutatott ki.
A Hajlabor a megalapítása óta küzd azért, hogy felhívja a lakosság figyelmét a csapból folyó ivóvíz fogyasztásának veszélyeire.
Bár az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a kormányok szerte a világon elismerik az ólom (Pb) okozta veszélyeket és biztonsági előírásokat kezdenek érvénybe léptetni az ólom expozíció tekintetében, az ólom még mindig az egyik leggyakoribb környezeti szennyezőanyag. Az ólom antagonisztikus szinte minden ásványi táptápanyagra, és közvetlenül vagy közvetve több ásványi anyag többletéhez vagy hiányához is hozzájárul.
A felnőttek ólom expozíciójának korai jelei csalókák, más betegségek tüneteivel igen könnyen összekeverhetők: fáradtság, hasi diszkomfort, vertigo, fejfájás, ízületi fájdalmak, rossz koordináció és memóriakárosodás jelentkezhet. A kialakuló krónikus tünetek között szerepelhet az anorexia, kólika, izomgyengeség és perifériás neuropátia (végtagok zsibbadása és bizsergése), hosszú távú memóriahiány, pszichomotoros rendellenességek, érzelmi instabilitás és ellenségeskedés. Az ólommérgezés vagy “plumbizmus” sötét szürke vonalhoz vezethet az ínyen, amelyet “Burton vonalnak” hívnak. A mérsékelt ólomszint hozzájárulhat az immunszuppresszióhoz, a vese rendellenességekhez, az ízületi gyulladáshoz, a magas vérnyomáshoz és a halva születéshez.
Az ólomnak az idegrendszerre gyakorolt hatása szerint a hiperaktivitás, a tanulási nehézségek, a viselkedési rendellenességek, a figyelemhiány, a görcsrohamok és a csökkent IQ a fő tényezői. Kutatások szerint az ólom a bölcsőhalálért (hirtelen csecsemőhalál szindrómáért – SIDS) is okolható. Megállapítást nyert, hogy a SIDS előfordulása gyakoribb egy vagy két hónappal a levegőben mért megnövekedett ólomszintet követően. A bölcsőhalálban elhunyt csecsemők szövetit vizsgálva magasabb ólom-koncentrációkat tártak fel, mint azoknál a kisbabáknál, akik más okból kifolyólag haltak meg.
Az ólom kiszorítja a kalciumot, és a csontvégeken vagy az ízületeken keresztüljutva a csontokban lerakódik. Az ólom elpusztíthatja a normális porcszövetet és hozzájárulhat az ízületi gyulladáshoz. Mivel a fogak hasonlóak a csontokhoz, az ólom expozíció fokozhatja a fogszuvasodás kialakulását gyermekeknél.
A hajszövet analízis nagyon hasznos eszköz az ólomszennyezés szűrésében is. Sok esetben hasznosabb, mint a vérvizsgálat. Az ólom szervezetbe jutásakor a test azonnal megpróbálja a toxint eltávolítani. Ha a szervezet nem képes eltávolítani a fémet, akkor az elraktározódik a májban, a vesében és a csontokban. Az ólom gyakorlatilag bárhol lerakódhat a testben, de legfőképp a csontokban raktározódik a kalciumot “helyettesítve”. Ha az ólomnak való kitettség nem folyamatos, akkor az ólom nagy része végül kiürül a vérből. De annál a személynél, akinek a szöveteiben az ólom felhalmozódik, előfordulhat, hogy a vérben nem mutatható ki számottevő ólom mennyiség. A szövetekben lerakódott ólom azonban kimutatható a hajból.
A hajban lévő ólom értékelésénél nemcsak a szintet, hanem annak más elemekkel való kapcsolatát vagy arányát is figyelembe vesszük. A HSZA (hajszövet analízis) kalcium/ólom arányát legalább 84:1-ben került meghatározásra. A vas (Fe) szintén antagonista az ólomra. A Fe/Pb aránynak legalább 4,4:1-nek kell lennie. Ha csökkennek ezek az arányok, az ólom potenciális egészségkárosító hatásúnak tekinthető.
A hajanalízis vizsgálat során nemcsak mérjük a szinteket, hanem segítséget is nyújtunk a korrekcióhoz. A laboratórium orvosai személyre szabottan javasolnak olyan ásványokat és vitaminokat, amelyek segítségével az egészségügyi panaszok megszüntethetőek, a szervezet méregteleníthető.
Szerző: Harmund Mónika
Források: Átlátszó blog
Dr. David L. Watts: Trace elements and other essential nutrients – Clinical application of tissue mineral analysis