Sok olvasónk valószínűleg megbotránkozik cikkünkön, ám ha a szívünkre tesszük a kezünket, be kell látnunk, hogy mára egészen furcsa módon arról is szót kell ejtenünk, miként ne essünk túlzásokba – és nem az egészségtelen étkezést, hanem éppen a túl egészséges hozzátáplálást illetően.
Ne érezze magát rosszul egy percig se, ha totyogóját nem szuperegészséges quinoa- vagy amarántkásával eteti mindennap, és akkor se, ha nem mindig teljes-kiőrlésű, házi sütésű pékárut ad neki majszolni, illetve ha a csirkebőrt is rajta hagyja a combon, amit ebédre készít neki. Hogy miért? Mert a túlságosan egészséges étkezések lehet, hogy mégsem annyira egészségesek: az angol csak “muesli belt malnutrition”-nek nevezi a jelenséget, amikor a kicsik éppen a szülők extra-tudatosságának köszönhetően már-már alultápláltak, mert nem jutnak elég zsírhoz, szénhidráthoz és alapvető vitaminokhoz, ásványi anyagokhoz. Hogy is lehetne ez másként, ha egy gyerek állandóan a felnőtteknek kitalált táplálkozási alapelvek, netán hóbortok szerint étkezik? Eláruljuk, a legnagyobb jó szándék mellett is akadályozhatjuk a fejlődésüket – akár egészségesnek vélt étrend mellett is. Nézzük végig a legfőbb hibalehetőségeket!
Csak zöldség?
Nem ritka, hogy a szoptatás befejeztével, a hozzátáplálás során túlsúlyba kerülnek a zöldségek és a gyümölcsök a kicsi étrendjében, ám ezzel sajnos nemegyszer melléfognak az anyukák. Egy brit táplálkozástudományi szakember, Jackie Stordy például egy kutatása során azzal szembesült, hogy a három hónapos és egyéves kor közötti gyerekek gyakorlatilag „éheznek”, mert az édesanyák 80 százaléka a zöldség- és gyümölcspépek és -pürék, illetve az alacsony zsírtartalmú joghurtok világában képzeli el az ideális étkezést, kiszorítva ezzel a többi, klasszikusnak mondható alapanyagot. De mit takar itt az „éhezés”? Azt, hogy a szülők abban a hitben kanalazzák a kicsik szájába a felsoroltakat, hogy nekik éppen erre van szükségük egyéves koruk előtt. A valóság azonban másképp fest.
„Habár a felnőttek esetében nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy érdemes a rostbevitelre helyezni a hangsúlyt az étkezések során, ugyanezt a bölcsességet kár a gyerekeknél szem előtt tartani. A túl sok rost ugyanis idő előtt eltelítheti őket, azaz már akkor jóllakottnak érzik magukat, amikor még nem is ettek eleget. Ezzel nem csak az a gond, hogy nem jutnak hozzá a növekedéshez szükséges kalóriamennyiséghez, de még a vas és a kalcium felszívódása is nehézkessé válhat. Ördögi az összefüggés, ugye? Ha kevés a rost, jön az anyukák rémálma, a székrekedéses küzdelmek, ha viszont túlzásokba esünk, számolnunk kell az anémiával (vérszegénységgel), mellette pedig a puffadásos panaszokkal” – magyarázza Bajor Zsuzsanna dietetikus, aki felhívja a figyelmet arra is, hogy nem kell félni a rostoktól, odafigyeléssel viszont testtömeg-kilogrammonként maximum 0,5 g mennyiséget kell biztosítani belőlük. Ez megfelel nagyjából két alma, 20 dkg sárgarépa vagy két-három evőkanál zabpehely rostmennyiségének.
Ami a felnőttnek jó, az a gyereknek nem biztos
Hasonló a helyzet a szénhidrátokkal és a zsírokkal is: míg felnőttként a pékáruk, tésztafélék fogyasztását érdemes visszafognunk a mindennapokban, csökkentenünk a zsírbevitelt, ha nagyon egészségesek szeretnénk maradni, addig a gyermekek esetében nem szabad elfelejteni, hogy a bevitt tápanyagok tetemes százalékát éppen a szénhidrátoknak és a zsíroknak kell kitenniük. „A szénhidrátok csoportjába tartoznak egyrészt a gyümölcsök és a zöldségek, melyek a hozzátáplálás megkezdésének a bázisát szolgálják a szoptatás mellett, másrészt viszont ne feledkezzünk el a keményítőtartalmú alapanyagokról se, így a burgonyáról, a gabonakásákról, cereáliákról! Könnyen hasznosuló, jól emészthető vitamin- és ásványianyag-források – magnézium, vas, kalcium, cink -, melyek energiát biztosítanak a gyors ütemű növekedéshez. A gabonák ráadásul szénhidrát-, fehérje- és rostforrások is” – mondja a szakember, így válaszából az is rögtön kiderül, nem kell örökké teljes kiőrlésű kenyérrel kínálni gyermekünket, vagy félni a rizstől, krumplitól, mint az ördögtől, mert az energia biztosítására mégis ezek a lehető legjobbak.
És mi a helyzet a húsokkal?
Gondoljunk mindig arra, hogy a gyermekeknek a legtöbb esetben húsból is többre van szükségük, mint hinnénk! Azok a szülők ráadásul, akik egyáltalán nem adnak gyermeküknek húst, gyermekük egészséges növekedését veszélyeztethetik. „Az állati fehérjék és azok építőelemei, az aminosavak a kis szervezet sejtjeinek felépítéséhez szükségesek, másrészt fontos forrásai a vasnak és a B12-vitaminnak. Hiányuk a növekedés ütemének lassítása mellett rontja az immunrendszer és a hormonrendszer működését, vészes vérszegénységet okozhat, és idegrendszeri elváltozások is felléphetnek” – magyarázza a dietetikus szakértő.
Kínos és vitatott kérdéskör a tej és a tejtermékek bevezetése. A jelenlegi ajánlások szerint ez utóbbiakat nyolc hónapos kortól már javasolt adni, míg a tehéntejet (és egyéb állati tejeket) érdemesebb csak egyéves kor után megismertetni velük. „Ha túl korán elkezdjük az idegen fehérjék – nem az anyatej, hanem az állati fehérjék, abból is főként a tehéntej – beépítését, növeljük a laktózérzékenység és az 1-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát” – magyarázza Bajor Zsuzsanna. Felvetődik, hogy az egészségtudatosság jegyében mennyire tesz egy anyuka jót azzal, ha mindenből a zsírszegény típust választja gyermeke esetében is. Itt is leginkább a fejlődő szervezettel kapcsolatos „mantra” felől érdemes logikusan végiggondolni a kérdést: megéri-e a csökkentett zsírsavtartalom mellett dönteni, ha ez a zsírban oldódó vitaminok (A, D, K) hasznosulását akadályozhatja? Gyógyterapeuta szakértőnk, Holp Judit tejfogyasztással kapcsolatos tanácsait erre a linkre kattintva olvashatja.
Hol van az arany középút?
Az esszenciális ásványi anyagok – mint például a kalcium, magnézium, cink, vas, kálium és nátrium – mind fontos metabolikus funkciót látnak el. Azonban bármelyik alapvető ásványi anyagból a túl kevés vagy a túl sok igen káros hatással lehet az emberi testre és annak regenerációs képességére. Dr. Linus Pauling Nobel-díjas kutatót idézve: „A betegségek jelentős hányada nyom- és mikroelemhiányra, illetve ezek egyensúlyának megbomlására vezethető vissza.”.
A gyermekek táplálkozásában kerülendő minden szélsőséges irányzat, az ő dolguk a zavartalan, kiegyensúlyozott fejlődés, növekedés, amit a táplálkozási hóbortok maximális kizárásával kell biztosítanunk számukra. A szülők feladata a nélkülözhetetlen tápanyagok bevitele minőségi alapanyagokkal, a hangsúly pedig mindig a természetességen van. Az nem kérdés, hogy a bolti ételek és édességek helyett mindig jobb döntés a házi koszt, és hogy a gyermek igényeihez kell igazítanunk a tápanyagbevitelt. Az egyensúly valahol ott található meg, ahol helyet kap minden: a hús, a halfélék és a szárnyasok ugyanúgy, mint a zöldség, a gyümölcs, a kenyér, a tészta, a rizs és a hüvelyesek.
Ha nem vagyunk abban biztosak, hogy gyermekünk minden szükséges vitaminból, ásványi anyagból és nyomelemből a megfelelő mennyiséget fogyasztja, és azt a szervezete kellőképp fel is dolgozza illetve normális mértékben raktározza, akkor végeztessük el csemeténk hajszövet analízisét.
A hajszövet analízis az emberi szervezet ásványi anyag-, nyomelem- és méreganyag szintjeit hatékonyan vizsgáló, a nyugati országok klinikai gyakorlatában már évtizedek óta elterjedt laboratóriumi diagnosztikai eljárás. A haj ásványi elemzése nélkülözhetetlen információt ad az ásványianyag és mikroelem hiányról illetve többletről, a szervezet kémiai egyensúlyhiányáról valamint a mérgező anyagok jelenlétéről.
Az összesen 15 ásványi anyag, 14 egyéb nyomelem és 8 toxikus nehézfém szintjét analizálva, valamint 7 jelentős ásványianyag-arányt és 9 toxikusfém-arányt felállítva a hajanalízis segítségével a szokásos vér- és vizeletvizsgálat eredményénél jóval pontosabb képet kaphatunk szervezetünk hosszútávú anyagcsere folyamatairól, ezáltal egészségügyi problémáink okairól és betegségekre való hajlamainkról is. A Hajlabor által kínált hajszövet elemzés lelete nemcsak az állapotleírást és a diagnózist, hanem orvosok által személyre szabottan összeállított konkrét dietetikai tanácsokat is tartalmaz a fogyasztandó és kerülendő ételek pontos listájával.
Így a hajszövet elemzés módszerét választva világos képet kapunk gyermekünk szervezetének valós tápanyag szükségleteiről, ezáltal sokkal könnyebb szívvel, mindenféle aggodalom és lelkiismeret-furdalás nélkül adhatjuk neki azt az ételt, ami a legmegfelelőbb a valóban egészséges testi, lelki és szellemi fejlődése érdekében.
Forrás: