A napokban egy olyan kétgyermekes anyuka keresett meg bennünket, aki a kezdetektől fogva figyelemmel kíséri a Hajlabor munkáját. Mindkét kisgyermeke nagyon sokat betegeskedik, és már előre retteg attól, hogy ősszel és télen milyen újabb problémák merülnek majd fel náluk… Nagyon szeretné elvégeztetni a lurkók hajdiagnosztikai vizsgálatát, de sajnos egyetlen dolog meggátolja ebben: a férje nem hisz a hajszövet analízisben…
Ezt a cikket a hasonló cipőben járó „hitetleneknek” illetve a „hezitálóknak” ajánljuk. 😉
Az ásványok a természetben, a földkéregben előforduló egyszerű anyagok. A hétköznapok során általában mint sókat vagy fémeket emlegetjük őket. Az emberi test szempontjából olyan anyagok, amelyeket tápanyag formájában kell felvenni. Bár energiaforrásként nem szolgálnak, mégis nélkülözhetetlenek a normális életfolyamatokban és gyakran építőanyagként vesznek részt a szervezet felépítésében.
A testben előforduló mennyiségüktől függően két csoportot különböztetünk meg: makroelemeket és mikroelemeket (nyomelemeket).
A makroelemek olyan ásványi anyagok, amelyek viszonylag nagy mennyiségben találhatók meg az emberi testben. Közülük az egyik legismertebb a kalcium, amely egy átlagos felnőtt testében kb. 1 kg-os mennyiségben van jelen. Oldott állapotban fontos szerepet játszik az ideg- és izomműködésben, szerkezeti anyagként pedig a csontok és a fogak fő építőeleme.
További makroelemek a nátrium, kálium, magnézium, vas, cink, mangán, réz és a jód. A szervezetben található mennyiségük grammos nagyságrendben mérhető.
A nyomelemek lényegesen kisebb, gyakran csak a gramm ezred részével mérhető mennyiségben, sokszor csak nyomokban fordulnak elő a szervezetben. Ma kb. 60–70 féle nyomelemet tartunk számon. Amilyen kicsi a mennyiségük, olyan nagy a jelentőségük. A nyomelemek a szervezet élettani folyamataiban központi szerepet játszó fehérje molekulák indítókulcsai, jelentős szerepük van a hormonális rendszer szabályozásában és az idegműködésekben is.
A mikro-tápanyagok esetében nem csak azok hiánya vagy túlsúlya lényeges, hanem egymáshoz viszonyított arányuk is. Az anyagcsere egy nagyon bonyolult, finoman összehangolt rendszer, melynek egyes részei nem függetlenek egymástól. A mikro-tápanyagok csak rendszerben fejtik ki hatásukat.
A tápanyaghiányok az évek során felhalmozódnak, ez a folyamat manapság már csecsemőkorban elkezdődhet.
A típusos – manifeszt – hiánytüneteknél jóval gyakrabban találkozhatunk a latens hiányok aspecifikus megnyilvánulásaival: fáradékonyság, szellemi teljesítőképesség romlása, fogékonyság a fertőző betegségekkel szemben. Ezekben az esetekben komoly differenciál-diagnosztikai problémával kell számolnunk.
A nyomelemek felhalmozódása szintén jellegzetes klinikai képpel jár, ezeket az állapotokat toxikózisnak vagy intoxikációnak nevezzük.
Mind foglalkozás- mind környezetegészségügyi szempontból növekvő jelentősége van a nehézfémek szervezetben történő felhalmozódásának. Rengeteg egészségügyi problémától megszabadulhatunk, ha tisztában vagyunk szervezetünk méreganyag-szintjével.
A szervezet ásványi anyag igénye gyermek- és serdülőkorban, terhesség és szoptatás idején megnövekszik, nem is beszélve az olyan speciális állapotokról, betegségekről, amelyekben az ásványi anyag felvétel romlik, vagy a kiürítés fokozódik.
A kezelőorvos számára fontos az ásványianyag háztartás állapotának felmérése, hiszen ezen elemek nélkülözhetetlenek az élethez és az egészséghez. Részesei és feltételei a sejtek anyagcseréjének, a szervezet táplálásának, az idegi ingerületvezetésnek, az izomműködésnek, az immunfeladatoknak, az antioxidáns és endokrin aktivitásnak, az enzimtermelésnek, a vízháztartás egyensúlyának, a sav-lúg egyensúlynak és még a DNS működésének is. Az ásványi anyag bevitelt sokféle tényező befolyásolhatja, mint például az ételek előkészítésének módja, a táplálkozási szokások, genetikai- és anyagcsere-problémák, betegség, gyógyszerszedés, stressz, környezeti hatások, és a nehézfémeknek való kitettség. Noha egyetlen tápanyag hiánya igen ritkán fordul elő, a több testépítő elem egyensúlyának felborulása nagyon gyakori, és ez nagyban hozzájárul az egészségügyi problémák számának növekedéséhez. Sőt, becslések szerint az enyhe, illetve tünetekkel nem járó tápanyagegyensúly-problémák majdnem tízszer olyan gyakoriak, mint maguk a tápanyaghiányok!
Az ok, amiért a hajat használjuk az ásványi anyag szint és a metabolikus aktivitás tesztelésére, a hajszövet jellegében keresendő. Hajszálunk a specializálódott sejtek csoportosulása alkotta hajhagymából alakul ki. A növekedési fázisban a haj közvetlen kapcsolatban áll a belső környezettel, úgymit a vérrel, a nyirokfolyadékkal és a sejteken kívüli folyadékokkal. Amint a haj növekedése közben eléri a fejbőr felszínét, a külső rétegei megszilárdulnak, magukba zárva a kialakulásuk során felhalmozódott metabolikus anyagokat. Ez a biológiai folyamat egyfajta lenyomatot és tartós “állapotleírást” biztosít a szervezetben végbement anyagcsere tevékenységről és a fémtartalomról.
A hajszövet ásványi elemzése lágyszövet biopszia, ahol a mintavételi szövet a haj. (A biopszia a testszövetek elemzésének orvosi módszere.) A hajban található ásványi anyagok szintjének meghatározása rendkívül kifinomult módszer: amennyiben az előírásoknak megfelelően vézgik és helyesen értékelik, segít kiszűrni az ásványi anyagok hiányát, többletét és/vagy egyensúlyának kibillenését. A hajanalízis olyan gazdaságos és pontos visszajelzés Ön és orvosa számára a különböző diéták, a stressz, és a mérgező anyagoknak való kitettség hosszú távon gyakorolt hatásairól – ideértve az ásványi anyagok egyensúlyára gyakorolt hatást is -, ami más klinikai tesztekkel nehezen helyettesíthető.
A kutatások legújabb adatai szerint az idős korral járó problémák, a memóriazavar, a látásromlás, a csontritkulás, az ízületi fájdalmak, a cukorbetegség, a szívbetegségek és a rosszindulatú daganatok – legalábbis részben – megelőzhetőek.
Az öregedést befolyásoló tényezők közül a genetikai hajlam nem feltétlenül a legfontosabb, hiszen a mindennapos stressz, a környezeti hatások, az életmód és az immunitás ugyancsak jelentős hatással van az élettartamra és az életminőségre.
Ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy az életmódnak, ezen belül is a táplálkozásnak döntő szerepe van. Nem elég pusztán csak jó minőségű ételeket fogyasztani, bizonyos veszélyeztetett csoportoknak egyes tápanyagokból többre van szüksége, azaz táplálék-kiegészítőket, vitaminokat, ásványi anyagokat kell pótlólag bevinniük szervezetükbe.
Az egészséges életmódra fiatalon kell áttérni, mert kevésbé hatékony, ha középkorúként vagy idősebb korban kezdünk hozzá, hiszen egyes betegségekhez vezető folyamatok alattomosan, észrevétlenül, évekkel korábban elkezdőnek. Sok krónikus betegség esetén valamilyen alapvető tápanyag hiányzik a szervezetből: vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek, antioxidánsok, zsírsavak. Ezek a hiányállapotok igen gyakoriak a fejlett országokban, különösen az idősek körében (ld. táblázat).
Fontos ásványi anyagok hiánya a kanadai lakosságban (2000 vizsgált hajminta alapján):
Króm 56%
Magnézium 49%
Cink 47%
Kalcium 46%
Mangán 40%
Szelén 40%
Kálium 37%
Vas 25%
Réz 25%
Molibdén 15%
Foszfor 9%
(Forrás: Campbell JD. Med Hypotheses 2001;57:521-531.)
Számos tápanyag véd a túlzott mennyiségben jelen lévő szabadgyökök károsító hatásától, elősegíti a karbantartó mechanizmusok működését, gátolja olyan krónikus állapotok kialakulását, mint a demencia (elbutulás), vagy a szív- és érrendszeri betegségek. Az orvostudomány egyik népszerű és vitatott területe ma az ún. metabolikus szindróma. A vizsgálatok során emelkedett koleszterin-, triglicerid- és vércukorszint, magas vérnyomás és ún. centrális (alma) típusú elhízás észlelhető. Az idősebbeknél nagyobb a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának veszélye. A metabolikus szindróma középpontjában az inzulin, a tápanyag raktározásáért és a szövetek tápanyaggal való ellátásáért felelős legfőbb hormon áll, amely segít eltávolítani a vérből a túlzottan nagy mennyiségben jelenlévő cukrot és zsírokat, és eljuttatni azokat a szövetekhez.
Megfelelő mennyiségű ásványianyag és nyomelem hiányában a szervezet nem reagál az inzulin hatására, ezt nevezik inzulin-rezisztenciának. Emelkedik a vércukorszint, a szövetek pedig nem tudják felvenni a cukrot, tehát az trigliceridekké alakul. A magas inzulinszint kedvezőtlenül hat többek között az érszűkületért felelőssé tehető LDL-koleszterinszintre, emellett érösszehúzódást okoz, elősegíti a zsírlerakódást és a meszes plakkok kialakulását az érfalakon. Emellett gátolja a zsírégetést, fokozza a szervezet nátrium- és folyadék-visszatartását, mindezek pedig elősegítik az elhízást. Összességében e tényezők hozzájárulnak a szív- és érrendszeri betegségek, illetve a cukorbetegség kialakulásához. Az inzulin-rezisztenciával összefüggésben felgyorsuló öregedési folyamat legfontosabb lépése a glikációnak nevezett biokémiai folyamat, melyben a vérben keringő, túlzott mennyiségű cukor különböző fehérje-molekulákhoz kötődik, így károsítva azok, s az enzimek, sejtek és szövetek működését. Eközben szabadgyökök képződnek, melyek drámaian felgyorsítják a ráncosodást, súlyosabb következményként pedig látásromlást, ízületi gyulladást, Alzheimer-kórt, vagy vese-elégtelenséget is okozhatnak.
A fentieket végiggondolva megérthetjük, hogyan határozhatja meg az egyes ásványi anyagok és nyomelemek hiánya életminőségünket, sőt egész életünk kimenetelét, és hogy miért fontos megvizsgálni és egyensúlyba hozni szervezetünk ásványianyag- és nyomelem szintjeit, és azok arányait.
Források:
http://www.paramedica.hu/200502/10_dietetika3/index.htm
http://vitaminspray.blogter.hu/171948/asvanyi_anyagok_es_nyomelemek_na_neeeeeeeeeee
http://members.iif.hu/lakner/nyomelemek.htm